Andrej Gyjakov: Vissza a sötétségbe
Dmitry Glukhovsky a Metró 2033 világsikere után nagy vállalkozásba fogott: METRÓ UNIVERZUM 2033 címmel jelentet meg sorozatot, amelyben orosz és külföldi szerzők írják tovább s népesítik be mind újabb hősökkel az általa megfestett posztapokaliptikus világot.
A METRÓ UNIVERZUM 2033 eddigi legnagyobb felfedezése Andrej Gyjakov: az olvasók az ő első könyvét (A fény felé) szavazták meg a sorozat legjobb regényének, a másodikat pedig a 2011-ben megjelent legjobb regénynek. Azóta elkészült a trilógia harmadik része is, Gyjakov pedig a populáris orosz irodalom immár külföldön is elismert új sztárja lett.
A folytatásban újra találkozhatunk a rettenthetetlen sztalkerrel, Dárdával, akinek megint különleges küldetést kell végrehajtania.
A cselekmény röviden
A Mosnij-szigeten, ahol az emberek már létrehozták a civilizáció egy kis oázisát, atomrobbanás történik. A túlélő tengerészek a pétervári metróból érkezett menekülteket vádolják a diverzióval. Azt követelik, hogy a metrólakók találják meg és adják ki a felelősöket, különben mindannyiukat elpusztítják. Dárda elkezdi a nyomozást, de közben fogadott fiát, Glebet is meg kell találnia, aki egyszer csak eltűnik a bunkerból.
Dárda és Gleb kalandjai ezúttal is lélegzetelállítóak, s közben mindketten megismerkednek egy különlegesen szép és titokzatos leánnyal, Aurórával, s mindkettejüknek meg kell küzdeniük a végtelen gonoszság megtestesítőjével, a Fekete Hóhérral.
Benyomás
A felszínről ismét visszakanyarodunk a metró sötét világába. A történet végig eléggé komor és nem túl vidám, de hozza a Gyjakov által megismert stílust és történetvezetést. A kötet egy pillanatig sem unalmas, nagyon pörgős és akciódús. Nekem az kifejezetten tetszett, hogy az író nem veszett el az állomások aprólékos és unalmas leírásában (ezzel szemben Dmitry szerintem gyakran beleesett ebbe a hibába), hanem fokozatosan a cselekmény közben adagolta a látványt.
Örültem neki, hogy Gyjakov nem a Dmitry által bemutatott állomások felé kalauzolt, hanem teljesen új és érdekes állomásokat mutatott be – a lakóikkal együtt –, amelyek hozzátartoztak a földalatti világ mindennapjaihoz. Dárda a nyomozás során nagyon sok helyre eljut és fény derül az állomások piszkos dolgaira, ami által bepillantást nyerhetünk a metró legsötétebb bugyraiba is. Igazán érdekes és izgalmas utazás volt számomra.
A történet önmagában is megállná a helyét, kevés olyan pont van, ahol az első rész eseményeire hivatkozik. Gleb és Dárda nagyrészt külön utakon járnak, amiből láthatjuk, hogy a fogadott fia mennyire talpraesett, milyen jó tanítványa és hogyan válik kész férfivá a történet végére. Dárda is sokat változott az első részben megismert karakteréhez képest, sokkal inkább kidomborodnak az apai érzelmei és vonásai. Gleb kalandjai kicsit hasonlítanak a Dmitry könyveiből már megismert Artyom kalandjaira, ő is állomásról állomásra halad a célja elérése érdekében, miközben útitársával, Aurórával, izgalmas kalandokat élnek át. A gyerekek által Gyjakov egy új szemszögből is bemutatja a metróban élő embereket és az ott kialakult életet, ami felettébb érdekes és izgalmas. A kötetben felbukkan az első kötetből jól ismert zöld mutáns is, Füst, akiknek sorsfordító szerep jut a történetben.
Mivel tudtam, hogy ez egy trilógia, alig vártam a befejező részt. Engem meggyőzött, és nagyon jól éreztem magam a Gyjakov által teremtett világban, sőt nekem nagyon sok extra élményt adott és tökéletesen kiegészítette Dmitry és a számítógépes játékok világát. Minden percét élveztem.
A sorozat további részei: