Andrej Gyjakov: A fény felé
Dmitry Glukhovsky a Metró 2033 világsikere után nagy vállalkozásba fogott: METRÓ UNIVERZUM 2033 címmel jelentet meg sorozatot, amelyben orosz és külföldi szerzők írják tovább s népesítik be mind újabb hősökkel az általa megfestett posztapokaliptikus világot.
Mikor elsőnek hallottam erről a Metró 2033 univerzumról, rögtön érdekelni kezdett, hiszen Dmitry alapműve és a könyve alapján készített számítógépes játékok már teljesen magukba szippantottak. Számomra az első ilyen könyv Andrej Gyjakov trilógiájának első kötete volt, amit eléggé félve vettem a kezembe, hiszen nem tudtam, mire számíthatok majd. Kicsit utánaolvastam és nagyon jókat írtak róla, sőt a METRÓ UNIVERZUM 2033 eddigi legnagyobb felfedezésének tartották Andrej Gyjakovot az olvasók, és az ő első könyvét szavazták meg a sorozat legjobb regényének. Nyilván ilyen ajánlás után egyből belevágtam a történetbe.
A cselekmény röviden
Egy hatalmas szárnyas hüllő repül Pétervár felett, keresi a kétlábúakat, akik időnként kibújnak valami lyukból a felszínre, és nagyon szereti a húsukat. Meglátja őket, s már készül lecsapni, amikor egy golyó szétloccsantja a koponyáját.
A rettenthetetlen sztalker, Dárda, aki ezúttal is hiba nélkül végezte el a munkát, már tovább is állna, de egyszer csak minden eddiginél veszélyesebb feladattal akarják megbízni. A metró lakói valahonnan Kronstadt felől értelmes fényjeleket láttak: talán emberek vannak ott, akik szintén életben maradtak.
Expedíciót kell vezetni oda, s kideríteni, hogy vannak-e túlélők a metrón kívül is.
Dárda kelletlenül ugyan, de vállalja az expedíció vezetését, csak azt kéri, hogy magával vihesse a tizenkét éves Glebet, akit először ezen az állomáson látott...
A szörnyűséges kalandokkal teli expedíció során Gleb felnőtté válik, s nemcsak a felszín romba dőlt világát ismeri meg, hanem az emberek lelkében lakozó szörnyetegeket is.
Benyomás
Ez a könyv sokkal másabb, mint az alapmű, de ezt nem rossz értelemben értem. Nagyon tetszett, hogy az író szakított a sötét metró világával és bemutatta, hogy milyen a katasztrófa utáni felszín, és milyen mutáns lények vették át az egykori főemlősök helyét. Andrej Gyjakov bámulatos részletességgel és akcióval tárja elénk ezt fantasztikus posztapokaliptikus világot.
A kötet egy pillanatig sem unalmas, nagyon pörgős és akciódús. Nekem az kifejezetten tetszett, hogy nem veszett el a szerző a táj aprólékos és unalmas leírásában, hanem fokozatosan a cselekmény közben adagolta a látványt. A végére tartogatott hatalmas csavar pedig nagyon meglepett, sokáig nem tértem magamhoz.
Kicsit érezni lehetett, hogy ez a szerző első könyve, mivel sok benne a már jól ismert megszokott fordulat, de a tálalásuk nagyon jó, ezért szerintem ez nem írható fel negatívumként a könyv mellé.
A főhős Dárda és a fogadott fia, Gleb karakterei nagyon szerethetőek, rögtön megkedveltem őket. A sztalker viselkedése kemény és határozott, de a komor külső alatt érző lélek lakozik. Dárda egy igazi sztalker, olyasmi, mint a Dmitry könyveiből már megismert Vadász. Az expedíció többi karakterei is meghatározóak, mindegyik más életfelfogást és jellemet jelenít meg.
Mivel tudtam, hogy ez egy trilógia, alig vártam a folytatást. Engem meggyőzött, és nagyon jól éreztem magam a Gyjakov által teremtett világban, sőt nekem nagyon sok extra élményt adott és tökéletesen kiegészítette Dmitry és a számítógépes játékok világát. Minden percét szerettem.
A sorozat további részei: