Simun Vrocsek - A pétervári háború

Dmitry Glukhovsky a Metró 2033 világsikere után nagy vállalkozásba fogott: METRÓ UNIVERZUM 2033 címmel jelentet meg sorozatot, amelyben orosz és külföldi szerzők írják tovább s népesítik be mind újabb hősökkel az általa megfestett posztapokaliptikus világot.

Sokak szerint a sorozatban Simun Vrocsek regénye az egyik legnagyobb siker: a népszerű sci-fi-szerző a legapróbb részleteivel együtt, áradó fantáziával festi elénk a pétervári metró bűzlő, nyüzsgő, kegyetlen világát.

A cselekmény röviden

„Én optimizmussal tekintek a jövőbe. A Katasztrófáig még van legalább két évünk.”

Pétervár, Petrográd, Leningrád - vagy egyszerűen csak Pityer: a város, amely egykor Péter cár parancsára nőtt ki a Néva-parti mocsaras földekből, hogy aztán a világ egyik legszebb városa legyen.

De most, a Katasztrófa után már Pityeren is az enyészet az úr. Pontosabban a meghibbant evolúció által létrehozott új lények uralkodnak a város romjai között: Pavlov-kutyák, szárnyas sárkányok, a mitikus blokádnyikok, melyekről csak annyit lehet tudni, hogy senki sem éli túl az összecsapást velük.

A felszín ezer veszélyt hordoz, és nem is merészkedik oda senki, csak a legerősebb, legtapasztaltabb diggerek. És ők sem mindig térnek vissza.

Ivánt mégis vonzza a felszín, olyannyira, hogy menyasszonya, Tánya féltékeny arra a fenti világra, melyet ő még sohasem látott. S amikor a mindig nyugtalan Metróban háború tör ki: új szövetségek jönnek létre, az emberek halomra gyilkolják egymást, és újra felosztják egymás között az állomásokat, Iván egy véletlenül összeverődött csapat élén minden eddiginél veszélyesebb expedícióra indul a felszínen.

Az atomerőműhöz akar eljutni – amely minden jel szerint még működik –, hogy blokád alá vont állomásának áramot szerezzen.

Benyomás

Nagyon sok pozitív és negatív véleményt lehet olvasni az interneten erről a könyvről. Számomra is vegyesek voltak a benyomások, viszont akinek tetszett, az ne olvassa tovább ezt a cikket, mert sajnos én azoknak a táborát gyarapítom, akiknek inkább nem jött át ez a sokak számára „legnagyobb sikernek” mondott könyv. Talán az értékelheti így a művet, aki még más hasonló könyvet nem olvasott.

A könyv eleje (körülbelül az első 300 oldal) eléggé unalmas és vontatott volt. Úgy éreztem, a szerző sem tudja, miről akar pontosan írni, sok volt az elkalandozás és a felesleges történet (ez sajnos a későbbiekben is igaz volt). Valahol a közepe felé kezdett izgalmasabb lenni a dolog, bár nekem még ezután is voltak kisebb-nagyobb holtpontok az olvasásban. Nem ez volt az első ilyen regényem, éppen ezért is adtam neki minden nekifutáskor egy újabb esélyt. A befejezés számomra nagyon össze volt csapva, ha tudom, hogy ilyen lesz, akkor biztosan nem olvastam volna végig. Sajnos tele volt „lerágott csontokkal”, sok esetben előre sejthető volt, hogy mi lesz a cselekmény. Ami még zavart, hogy sokszor nem volt követhető, hogy éppen ki beszél, kinek a gondolatait olvasom, vagy éppen az sem, hogy gondolat vagy kimondott szó volt egy adott bekezdés.

A hibái ellenére azonban voltak eléggé érdekes dolgok is a regényben, például az új felszíni fajok és a merészen megválasztott helyszínek. Tetszett, hogy az író olyan témákat is boncolgat, amit más Metró könyvek eddig nem tettek. A szereplők szerethetőek (még a gonoszak is), de a főhőssel nekem sajnos nem sikerült azonosulni.

A regény eléggé hosszúra sikeredett, lehet, jobb lett volna több kötetre szedni és jobban kidolgozni az érdekes részeket, valamint alaposabban előkészíteni a befejezést. Szerintem a sok nyitott kérdés mindenképp megérne egy folytatást, hiszen a könyv elolvasása után újra átgondolva a cselekményt nem egy kérdőjel maradt a fejemben. Lehet, a történet sokkal érthetőbb lenne (talán még a feleslegesnek tűnő szálak is több értelmet nyernének), ha sok dolog magyarázatot kapna. Ha lesz is folytatás, remélem az író tovább viszi a közepétől felvett izgalmasabb stílust és elkerüli a korábbi hibáit.

Összességében érdemes elolvasni – bár kicsit sok lett most a kritika –, hiszen valóban hozzáad a Metro Univerzumhoz. Akik még nem olvasták, szerintem elsőnek olvassanak más szerzőtől (ajánlom Andrej Gyjakov trilógiáját), majd azt követően vágjanak bele a pétervári kalandba.