Könyvajánló | 2021-09-24

Jezsi Tumanovszkij: S.T.A.L.K.E.R. – Agyar

Arkagyij Sztrugackij és Borisz Sztrugackij közös könyve, a STALKER Piknik az árokparton sok más írót, játékfejlesztőt, sőt rendezőt is megérintett az évek során. A játék piacra dobása előtt ötletszerzés céljából novellapályázatot hirdettek, amire Jezsi Tumanovszkij is felfigyelt és az alapmű, valamint a S.T.A.L.K.E.R. videojátékról kiszivárogtatott információk alapján megírta az Agyar című regényét.

A cselekmény röviden

A stalker életében egyszer eljön az a pillanat, amikor már nem is tudja, miért megy a Zónába. Úgy vonzódik hozzá, mint gyermek az anyjához, mint vadállat az itatóhoz, mint virág a naphoz. Nem tudja, mit eredményez az útja, csak azt, hogy kezével rejtélyeket és szentségeket fog kiszakítani a Zóna méhéből.

Néhány év után a stalker függővé válik. Nem élhet a Zóna nélkül. Nem tud meglenni a halálos kockázat nélkül, az őt körülvevő csend nélkül, a feje fölötti bágyadt napfény nélkül. Próbáld meg fél évre bezárni a négy fal közé, és megtapasztalhatod, milyen a stalker a Zóna nélkül.

Pedig folyamatos küzdelem az élete: ki a fogát hagyja ott, ki csak valamelyik testrészét. Stalker volt, de most nyomorék, aki már nem mehet a Zónába. Végzete arra ítélte, hogy ott éljen a közelében, hallja hívását, lássa, ahogy szerencsésebb bajtársai elmennek és visszatérnek, s meghaljon a vágytól, mely már soha sem válhat valóra.

A legtöbb stalker életében eljön a végső összecsapás ideje is, amikor határoznia kell: boldogan hal meg a csatában, vagy életben marad, emberi roncsként. Ez egy nagyon fontos döntés, mindenki a saját képességei szerint hozza meg: megtáncoltatni ellenségeit egy halálos forgatagban, és egyesülni velük a Zóna időtlenségében, vagy feladni egy részt saját belső világából, és megmenteni azt, ami ezután már alig ér valamit: az életét.

Az igazi stalker megérzi, amikor eljön a végső csata ideje. És ezt mindenki másképp éli meg. De ha felfogtad, ha megragadtad, ha beléd ivódott, akkor neked már semmit sem kell elmagyarázni. Az utolsó pillanat, átitatva a csata gyönyörűségével – mi lehet ennél szebb?

A fenti bekezdések olvashatóak a könyv hátlapján, de ebből sok minden nem derül ki, ezért pár mondatban összefoglalom a lényeget. Agyar egy magányos sztalker sámán, aki nagyon jól ismeri a Zónát. Nem vállal turistákat és nem csatlakozik semmilyen szervezethez. Ám egy nap megérkezik Gárdista, aki ráveszi arra, hogy kísérje el a Zónába az ő nagy küldetésének helyszínére, cserébe nagyon jól megfizeti. Agyar első hallásra elutasítja ezt, de az idegen valahogy mégiscsak ráveszi erre a veszélyes kalandra, ami – mint gondoltuk – nem csak egy szimplán jól fizető küldetés lesz...

Benyomás

Az első fejezetek teljesen magukba szippantottak, nagyon tetszett a Zóna részletes leírása és az új anomáliák bemutatása. Korábban én már olvastam az alapművet és játszottam a számítógépes játékkal (S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl), és ez a könyv azért hoz némi újítást a Sztrugackij testvérek megálmodott világába (például: másak a Zóna keletkezési körülményei, új anomáliákat és merész ellenségeket talál ki), aminek én nagyon örültem.

Mivel az író ezt a regényt ötletadónak szánta a játék fejlesztéséhez, nagyon érdekes világot gondolt ki. Szerintem sok mindent átvettek vagy felhasználtak ebből a regényből, de sajnos nem minden részét. Agyar kifinomultan halad a Zónában és az anomáliák veszélyessége miatt a csavarok hajigálása elengedhetetlen a biztonságos haladáshoz. Ezzel szemben a játékban ez nem kell, sőt teljesen elhagyható (amit nagyon sajnálok, hiszen egy nagyon erős félelmi faktort adna a már amúgy is nyomasztó játékmenethez).

A regény 4 fejezetből áll, és mindegyik erősen építkezik a korábbi fejezetekre. Az egyes fejezetek mint pályák is felfoghatóak, amiken a főhős egyre nehezebb feladatokat kap. Sikerét viszont csak további segítőtársak bevonásával tudja garantálni. A segítőtársak szerethetőek, valóban nélkülük nem sok esélye lenne Agyarnak a Zónában. A főhős kezdetben nagyon profinak tűnik, de ahogy telik az idő, egyre szerencsétlenebb és egyre kiszolgáltatottabb társainak. Nekem ez egy kicsit csalódás volt, hiszen a főhős elveszíti önmagát a regény közepén, és csak a végén tér egy kicsit magához.

Ahogy haladtam előre a történetben, úgy hullámozott a véleményem a regénnyel kapcsolatban. Voltak szerintem túlírt és unalmas részei, egyes jelenetek viszont teljesen magával ragadtak.

Összességében nem rossz könyv az Agyar, aki szerette az alapművet, annak garantálom, hogy ez is tetszeni fog.