Könyvajánló | 2021-08-31

Arkagyij Sztrugackij - Borisz Sztrugackij: STALKER Piknik az árokparton

A Sztrugackij testvérek 1972-ben (magyarul 1984-ben) megjelent regénye ma már a sci-fi irodalom örök klasszikusának számít. Az sci-fi európai nagymestereinek legismertebb, számos nyelvre lefordított, filmeket és számítógépes játékokat is megihlető regénye most első ízben olvasható cenzúrázatlan, eredeti változatában magyarul. A kötetben szintén megtalálható a fivérek Andrej Tarkovszkij számára írt forgatókönyvvázlata, melyből látható, mennyire átalakította a történetet a rendező sajátos megközelítési módja.

A cselekmény röviden

„A Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenhárom esztendő, de az emberiség fennállása óta eltelt egész időszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, kik voltak a jövevények. Nem az fontos, honnan érkeztek, miért érkeztek, vagy hogy miért tartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. A fontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincs egyedül a Világmindenségben. Félek, hogy a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetének soha többé nem lesz módja ennél alapvetőbb felfedezést tenni.”
Valentin Pilman, Nobel-díjas fizikus

A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi kíváncsisággal.

Aki a rendelkezések ellenére bemerészkedett, legtöbbször nem tért vissza, de ha mégis, egészen elképesztő leleteket hozott magával. A fekélyes sebhelyekből egykettőre kimeríthetetlen kincsesbánya lett, és megszületett a stalkerek szakmája, a saját szakállukra dolgozó vagy felbérelhető kalandoroké, akik életük kockáztatásával térképezték fel a lezárt területeket, ki boldogulást, ki vagyont, ki izgalmakat keresve. Vagy az elérhetetlennek tartott, kívánságteljesítő aranygömböt…

Redrick Schuchart fáradságos munkával a stalkerek legjobbjává képezte magát. Úgy gondolta, őt a Zónában már nem érhetik meglepetések. De persze tévedett. Ez az ő története.

Benyomás

Számomra a könyv elolvasása nem volt akkora élmény, mint sokaknak. Többszöri nekifutás után sikerült csak végigolvasnom, amit kizárólag a számítógépes játék miatt vettem a kezembe. Elsőnek a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl nevű játék által cseppentem a Zónába, ami mondanom sem kell, nagyon hamar beszippantott. Ezt követően találtam meg, hogy a játék alapjául egy könyv szolgált, amit szinte azonnal megvásároltam, bízva annak jó hírében. És itt jött a nagy csalódás.

Maga a történet jó volt, és tetszett. Mindegyik szereplő egyedi és a maga módján szerethető volt. Az ábrázolt világ és annak az emberekre gyakorolt hatása, a lapokon megjelenő kemény társadalomkritika, valamint az élet igazságtalanságai, miszerint nem mindig az kapja a jót, aki megérdemli, abszolút átjöttek és a szereplők helyzete is elgondolkodtatott. Sokszor együtt éreztem velük, sőt még sajnáltam is őket.

Nagyon tetszett a világ, amit a Sztrugackij testvérek megalkottak. A könyv lapjaiból is érezhető volt a nyomasztó atmoszféra és a félelem, ami a Zónát járta át. A Zónában történő cselekmények például nagyon tetszettek, a szereplőkkel együtt izgultam, vajon mi lesz a következő lépésük után. Maga a stalker foglalkozás is nagyon ötletes és izgalmas, főleg a társadalom pozitív és a hatóságok negatív kereszttüzében.

A kívánságteljesítő aranygömb keresésével és az ezzel járó önfeláldozással a legtöbb olvasó könnyen tud azonosulni. Hiszen a stalkerek mindenüket kockáztatják, hogy megkapják azt, amire az életükben a legjobban vágynak, ahogy a könyvben lévő stalkerek is hasonlóan feláldozzák magukat és embertársaikat a kívánságuk teljesülésének oltárán. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy én vajon mit tettem volna Redrick Schuchart helyében?

A címválasztás és annak értelmezése egyszerűen zseniális. Nem lövöm le a poént, de amikor Valentin Pilman rávilágított a regényben az összefüggésre, percekig néztem magam elé, hogy micsoda jól ki lett ez találva, és hogy a cím mennyire jellemzi az egész Sztrugackij testvérek által teremtett világot.

Igazából azon a véleményen vagyok, hogy nem tetszett a könyv, de mégis elérte azt nálam, hogy gondolkodjak róla, és az elolvasás után is hetekig még eszembe jutott, ismét felidéztem a történteket. Szóval akárhogy is, de nálam is elérte a hatását. Amivel gondom volt, az a nyelvezete és a stílusa, ezek abszolút nem jöttek át. Valóságos kínszenvedés volt, mire a nem túl vastag könyv végére értem. A történet és az elképzelt világ viszont valóban remekmű.

Aki a Stalker világába szeretne utazni, annak a Piknik az árokparton című könyv kötelező olvasmány, de lehet, jobban tenné, ha elsőnek a könyvet venné a kezébe, majd ezt követően ismerkedne meg a számítógépes játékokkal vagy a híres Tarkovszkij filmmel. Lehet, nekem is így kellett volna tennem.