Szabadidő | 2019-04-30

Videójáték: hobbi vagy függőség?

A játszás az ember alapvető szüksége életkortól függetlenül. A kikapcsolódás, szórakozás, illetve a nyerés utáni vágy arra ösztönzi a tinédzsereket, fiatal felnőtteket, hogy leüljenek társasozni, kártyázni vagy épp videójátékozni, visszaidézve ezzel a régi szép időket, amikor az önfeledt játék a mindennapjaik részét képezte.

Mikor válik problémává?

Ha valaki szívesen olvassa a gamer magazin hasábjain megjelent játékteszteket, és hetente többször is leül a számítógép elé játszani, az még nem feltétlenül ad okot az aggodalomra, feltéve, hogy emellett az illető kellő figyelmet szentel más tevékenységekre is, például a barátokkal, ismerősökkel való találkozásra, a tanulásra, a sportolásra vagy a szórakozás egyéb formáira. A baj ott kezdődik, amikor a fiatalok egész nap a négy fal között vannak, és nonstop a számítógépes játékokkal vannak elfoglalva. Ha pedig nem játszanak, akkor a játékokról olvasnak vagy beszélnek. A kevés impulzus hatására egy idő után olyan nagymértékben beszűkülhet az életterük, hogy képtelenné válhatnak a „normál” emberi életre, ez pedig akár súlyos depresszióhoz is vezethet.

A megoldás valahol félúton van

Sok szülő úgy véli, hogy azzal tesz a legjobbat, ha a tinédzser korú gyermekét eltiltja a gamer magazinok olvasásától, illetve a videójátékozástól. A szigor azonban ritkán hozza meg a várt hatást, hiszen minél inkább tiltva van valami, a gyerekek annál inkább akarják. Persze a közönyös hozzáállás sem feltétlenül a legjobb megoldás, hiszen a függőséget sokkal könnyebb megelőzni, mint kezelni. Mint sok más esetben, a videójátékozást illetően is az arany középút lehet az ideális választás, ez azonban mind a szülők, mind pedig a gyerekek részéről megköveteli a kompromisszumot. Az eredmény viszont egy kiegyensúlyozott élet, amiben a játékkedvelő fiatalok is egészséges örömöt lelhetnek.