Könyvajánló | 2019-07-22

Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak lassú szemlélése

Egy kis adalék a Királygyilkos krónikái trilógiához. A sorozat talán legkülönösebb szereplőjéről, Auriról szól ez a rövidke, alig 160 oldalas történet. A furcsa, enyhén szólva is bogaras lány az Egyetem alatti sötét járatok és elfeledett szobák, az Odalent lakója. Olyan dolgokat ismer, és úgy látja a világot, ahogy talán senki más. Tudja, hogy a világ egyensúlya igen kényes, amely egyetlen rossz helyre tett tárgytól is felborulhat, ezért mindennek meg kell találnia a megfelelő, tökéletes helyet, amíg Ő meg nem érkezik a hetedik napon…

Rothfuss alaposan felrúgta a regényírás szabályait, a könyvnek csupán egyetlen szereplője van, nincs sem párbeszéd, sem konfliktus, sőt cselekménye sem nagyon van. Mert mégis milyen könyv az, amelyben a legnagyobb dilemma az, hogy kerüljön-e levendula a szappanba vagy sem, és több érzelem van egy törött fogaskerékben, mint egyes könyvek emberi szereplőiben?

Annak is igaza van, akinek tetszik ez a könyv, de annak is igaza van, akinek nem. Kell egy bizonyos hangulat a könyv befogadásához, hiszen egyszerre izgalmas és zavarba ejtő bepillantani egy sebzett lélek legmélyére. A végére kicsit talán mindenki magára ismerhet, mert mindenki megtapasztalta már, milyen érzés, amikor valami megtörik, a világ kifordult a sarkaiból, és elveszve, magára maradva, megtörten bújkál a sötétben. És milyen érzés, amikor ebben a helyzetben az egyetlen fénypontot a Rá való várakozás jelenti.